Promises, music, you - 13.fejezet

Chanyeol POV

  Teljesen ledermedtem, amikor megláttam SooMint a "legjobb barátommal", Taoval csókolózni. Hogy tehette ezt velem? Én sosem néztem rá más lányokra, és azt hittem, Ő sem lát mást, csak engem. Én tényleg szeretem Őt, és...
  Éreztem, ahogy egy könnycsepp kibuggyan a szememből, de erőszakosan letöröltem azt, majd elindultam -volt- barátnőm felé. Hallottam, hogy Baek utánam szól, de nem törődtem vele. Az agyamat teljesen ellepte a düh, és nem akartam mást, mint magyarázatot kérni SooMintől. És esetleg beverni Tao képét, de az már mellékes...
Amikor odaértem mögéjük, finoman megkocogtattam SooMin vállát, aki azonnal elvált Tao ajkaitól. Amint realizálta ki áll előtte, mentegetőzni kezdett, hogy ez csak valami megbotlás volt és engem szeret, de nem hittem neki. Nem akartam hinni neki!

   - ... és csak egyszer feküdtünk le, de tudnod kell, hogy én...

   - SooMin, elég! - kiáltottam rá indulatosan, mert nagyon untam már a felesleges rizsát. Tudtam, hogy minden szava hazugság...

   - De... - kezdett volna bele ismét, azonban nem hagytam neki.

   - Nincs de. Megcsaltál a "legjobb barátommal" - rajzoltam idézőjelet a levegőbe - és ennyi. Nincs mit magyarázni ezen - ráztam meg a fejem lemondóan, majd egy lenéző pillantást vetettem Tao felé és hazafelé vettem az irányt. Pontosabban vettem volna...

   - Chan! - kapta el a karom Tao, én pedig indulataim elfolytása érdekében egy óriásit sóhajtottam, majd hátrafordultam.

   - Mit akarsz?

   - Megbeszélni a dolgokat.

   - Megbeszélni? - nevettem fel erőltetetten. - Mit akarsz te azon beszélni, hogy baszogatod a barátnőm helyettem? Egyáltalán hogy van képed még elém állni?

  A fiatalabb egy ideig nem felelt semmit, aztán egy mély sóhaj után belekezdett abba, amire cseppet sem voltam kíváncsi.

   - Belezúgtam SooMinbe, és nem tudtam mit tenni, mert nem akartam tönkretenni a barátságunkat, és...

   - Azzal - vágtam a szavába - hogy a hátam mögött műveltétek ezt - mutattam kettejükre - mindent tönkretettetek. De tudjátok mit? Legyetek csak együtt! Teljesen összeilletek... Viszont! Engem messziről kerüljetek el! - azzal megfordultam, és folytattam utam haza.
  Nem érdekelt még Baek sem, aki kétségbeesetten kiabált utánam. Nem érdekel engem már semmi sem! Szíven ütött ugyan, hogy SooMin megcsalt, de az, hogy Taoval mérhetetlenül fájt. Tao egész kiskorom óta a legjobb barátom volt. Még általánosban ismerkedtünk meg, é szinte azonnal megtaláltul a közös hangot. Az évek során a barátságunk olyan szorossá vált, hogy bármit elmondhattam neki. A többiekkel is sok mindent meg tudtam beszélni, de Taoval nem volt olyan téma, ami ne jöhetett volna szóba. Ráadásul a SooMinnel kapcsolatos érzéseim is neki mondtam el, még mielőtt összejöttünk volna. Nem tudom elhinni! A minap még azt ecsetelte, hogy mennyire bejön neki Jessica az osztályból, közben meg az én csajomra hajt. Áhh...
Elég gyorsan hazaértem, aminek őszintén örültem. Ledobtam a táskám, majd a fürdőbe indultam, hogy vegyek egy nyugtató zuhanyt.de belefutottam a Nagyiba.

   - Szia Drágám! - köszönt kedvesen. - Hogy-hogy egyedül? - csodálkozott. Ne! Csak ezt ne! Hogy mondjam el a Nagyinak, hogy SooMin megcsalt, ráadásul Taoval? Nem vagyok rá képes. Még nem...

   - Szia Mama! - erőltettem mosolyt az arcomra. - Ohh, hát Minninek dolga akadt. - zártam le a lehető leggyorsabban a beszélgetést. - Most megyek lefürdök, aztán pedig elmegyek sétálni.

  A Nagyi csak bólintott, majd elsétált a konyha irányába, én pedig betámadadtam a fürdőt. Ledobáltam magamról a felesleges ruhadarabokat, majd beálltam a forró vízsugár alá, s hagytam, hogy a cseppek egyenletesen végigcsorduljanak testemen. Sajnos nem sikerült megnyugodnom, mert folyamatosan a délután látott kép lebegett a szemem előtt. Meggyötörten léptem ki a zuhany alól, és elindultam a szobámba. A telefonomon 18 nem fogadott hívás, és 5 SMS várt:

  "Kérlek beszéljük meg, édes! Nem lehet így vége!"

  "Haver, hívj vissza! Muszáj elmagyaráznom!"

  "Hallod, hívj vissza!"

  "Édes, nem akarlak elveszíteni... Kérlek!:c"

  Ezt a négyet kapásból töröltem, de az utolsón egy fájdalmas mosolyra húztam ajkaim:

  "Chanyeol, kérlek ne csinálj semmi hülyeséget! Baekhyun"

  Nem írtam vissza neki, csak ledobtam a telefont az asztalra, majd a kivettem a szekrényből néhány ruhát, ugyanis az a csodálatos ötletem támadt, hogy elmegyek bulizni. Na igen, ez azt akarja jelenteni, hogy leiszom magam...
  Egy fekete szaggatott farmerra és egy óriási fekete kapucnis pulcsira esett a választásom. Nem akartam jól kinézni, hisz semmi értelme nem lett volna kiöltözni. Ahogy belebújtam a felsőbe, rossz kedvem ellenére is jól eső melegség járt át. Ez a kedvenc pulcsim, így nem meglepő...
Zsembre vágtam a telefonom és némi pénzt, felvettem a cipőm meg a kabátom, majd elindultam a kedvenc helyemre, ami alig több mint 5 perc gyaloglásra volt a házunktól. Ahogy beléptem az ajtón, a már jól ismert illat fogadott. Csak néhányan lézengtek a klubban, hisz délután nem sok ember jár bulizni...
Odasétáltam a bárpulthoz, majd kértem két rövidet, amiket egymás után le is húztam. Ahogy az ital lefolyt a nyelőcsövemen, jól eső borzongás futott végig rajtam, akjaimra keserű és kissé ijesztő mosoly kúszott. A pultos  ledöbbenve adta ki az újabb és újabb rendeléseket nekem, amit nem is csodálok, hisz sosem látott még ilyennek. Ami azt illeti, én sem éreztem még ehhez hasonló fájdalmat... Vagyis, inkább megbántottságot és dühöt. Igen, hihetetlenül dühös voltam Taora, és ez a méreg az alkohol hatására csak fokozódott. Nem értem! Még mindig nem tudom megérteni, hogy hogy tehette ezt a legjobb barátjával. Hogy?

   - Tudod... - fordultam a pultos lány felé, aki kérdő tekintettel tette le a kezében lévő rongyot, s szentelte nekem figyelmét. - Soshe bízz shenkiben! Érted? Shenkiben!
A lány annak ellenére is megértette mondandómat, hogy egy párszor összeakadt a nyelvem.

   - Miért? Mondd Chan, mi történt veled? - kérdezte szomorkásan a lány, mire csak megráztam a fejem. Nem akartam róla beszélni, inkább kértem még három rövidet.

   - Nem lesz ez már túl sok? - sóhajtotta, de azért kiadta a rendelésem.

  Nem válaszoltam kérdésére, csak sorjában lehúztam az italokat. Az agyam egyre jobban elködösült, s néhány pillabat múlva azt vettem észre, hogy a telefonnal a kezemben imbolygok kifele a helyiség fullasztó légköréből. Kellett egy kis idő, mire feljutottam a lépcsőn, s le tudtam ülni a falhoz. Benyomtam az első nevet, ami a telefonomban szerepelt, s a fülemhez emeltem a készüléket. Néhány kicsöngés után, fel is vette a telefont:

   - Haló? - szólt bele csendesen. Nem válaszoltam. - Haló? Chan? Hol vagy? - kérdezte most már magasabb, ijedtebb hangon.

   - Hogy tehették ezt? - szipogtam, majd kinyomtam a hívást, s ledobtam magam mellé felesleges tárgyat. A kijelző jó párszor felvillant, jelezve azt, hogy valaki hív, de nem figyeltem rá.

  Nem érdkel már semmi sem!