Baekhyun POV
- BaekBeom - szólítottam meg rég nem látott bátyámat.
Fejét felém fordította, és komoran nézett rám. Néhány pillanat múlva realizálta, ki is vagyok, így arcára halvány mosoly kúszott.
- Baekhyun? - kérdezte félve. Talán maga sem hitte el, hogy én vagyok az. Bólintottam, mire közelebb araszolt hozzám, és jó szorosan megölelt. Viszonoztam gesztusát, mely már annyira hiányzott.
BaekBeom 3 éve hagyott itt minket, azóta nem hallottam felőle. Nagyon fájt, hogy nincs mellettem, nincs akire támaszkodhatnék, nincs bátyám. Az idő múlásával hozzászoktam hiányához, és csak ritkán jutott eszembe. Ma már szinte soha.
Kibontakoztam öleléséből és végignéztem rajta. Semmit sem változott. Na jó, talán erősebb lett, a haja pedig férfiasabb. De arca pontosan olyan volt, mint 3 évvel ezelőtt.
- Miért jöttél vissza? Miért most? És egyáltalán miért mentél el? Miért? - zúdítottam rá kérdéseimet.
Bátyám szemeiben szomorúság csillant, majd megrázta a fejét.
- Ezt ne itt beszéljük meg! Mindent el fogok mondani, csak nem itt, és nem most - felelte kimérten, mire bólintottam egyet.
- Gyere! - kulcsoltam rá ujjaim csuklójára, majd a bejárat felé kezdtem húzni. Kinyitottam az ajtót, és betessékeltem. Láttam rajta, hogy ideges, talán fél a szüleinkkel való találkozástól.
- Anyáék nincsenek itthon. Elutaztak - jelentettem be, mire kicsit megkönnyebbült.
Beszaladtam a konyhába, és töltöttem neki italt, majd némi nasit is előszedtem. Ezeket bevittem a nappaliba, és letettem a dohányzóasztalra.
- Szóval? - tértem egyből a lényegre. - Miért mentél el?
Arcára kiült, hogy nagyon nem akar erről beszélni, de muszáj tudnom az igazságot. Mikor látta, hogy nem tágítok, belekezdett a mesélésbe.
- Anno, 3 évvel ezelőtt, nagyon szerelmes voltam. Ő is viszont szeretett, így elterveztük, hogy összeköltözünk. De anyáéknak más volt erről a véleménye. Nem nézték jó szemmel, hogy egy fiúval akarok együtt élni.
Mi? Egy fiúval? A bátyám is meleg? De ezt miért csak most tudom meg?
- Elhatározták, hogy keresnek nekem egy menyasszonyt. Kezdetben nem vettem komolyan, de egyik nap bemutatták a jövendőbelim. Természetesen elküldtem, mondván van valakim. Az a valaki, még aznap szakított velem. Anya elment hozzá, elmondta neki az esküvő dolgot, kihagyva azt a részt, hogy dobtam a csajt. Én persze megesküdtem, hogy nem szeretem a lányt, és nem vagyok együtt vele, de nem hitt nekem...
Tátott szájjal hallgattam BaekBeomot. Ez mind mikor történt? És én hol büdös francban voltam?
- Sajnálom... - suttogtam halkan, de Ő mégis meghallotta.
- Még is mit? - fordult felém kíváncsi tekintettel.
- Azt, hogy nem voltam melletted, mikor ezt kellett átélned.
Kijelentésemre csak elmosolyodott, majd hosszasan megölelt. Hiányzott. Piszokul hiányzott, hogy mellettem legyen, hogy támogasson, hogy megvédjen. Eltoltam magamtól, és mélyen a szemeibe néztem.
- Ugye többet nem mész el?
Megrázta a fejét, mosolya pedig kiszélesedett.
- Soha!
Ismét szorosan karjaiba zárt, hogy ezzel is nyomatékosítsa előbbi kijelentését. Viszonoztam gesztusát, ma már sokadszorra. Aznap este rengeteget beszélgettünk, nevettünk, sőt, még sírtunk is! Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk bepótolni a kimaradt éveket...
~~~
Másnap meglepően vidáman mentem iskolába. Az osztálytársaim meg is bámultak, hisz ez egy olyan jelenség volt, amit félévente egyszer, HA látnak. De nem foglalkoztam velük, mert semmi nem tudta elrontani a kedvem. Még a dupla matek sem! Mosolyogva ültem végig mind a nyolc órát, és a kicsöngő után még szélesebb mosollyal indultam el a zeneterem felé.
Benyitottam, de a terem üres volt. Chanyeolnak már itt kellene lennie... Hol lehet? Talán történt vele valami? És én miért is gondolkodok rajta? Talán...
- Ne haragudj, hogy késtem! Többet nem fordul elő, ígérem! - mondta kétségbeesett tekintettel. Haja kócos volt, arca erősen kipirult, inge pedig lazán, itt-ott félregombolva lógott rajta. Realizáltam, hogy miért is nézhet ki így - nem a futástól - és arcom szinte azonnal elkomorult. Fapofával válaszoltam a colosnak:
- Semmi baj. De holnap időbe gyere!
Leültem a zongora melletti székre,és vártam, hogy méltóztasson leülni és elkezdeni az eddig néhány hangból álló dallamot. Teljesítette ki nem mondott kérésemet; belefogott játékába. Többször is le kellett játszania ugyanazt, mire megfelelőnek találtam, és tovább léptünk.
Az idő gyorsan telt, észre sem vettem, de már fél nyolc volt. Hirtelen felálltam, és - ismét - fapofával közöltem vele, hogy mára ennyi, holnap találkozunk. Már az ajtónál jártam, mikor hangja megállított:
- Neked meg mi a fasz bajod van?
Ledöbbentem kérdésén. Totálisan ledöbbentem. Mi az, hogy mi a fasz bajom van?
- Nekem? - emeltem meg a hangom. - Miért lenne bármi bajom is?
- Bunkó vagy és rideg! Történt valami? - kérdezte kedvesebb hangnemben, és kinyújtotta kezét, hogy megsimogassa a felkaromat, de elrántottam az említett testrészt.
- Szóval bunkó és rideg vagyok. Rendben! Te pedig egy akaratos seggfej vagy! - vágtam hozzá szinte reflexből. Egy kicsit meglepődött hirtelen kirohanásomon, de rendezte vonásait, majd elröhögte magát.
- Miért csinálod ezt?
Nem válaszoltam kérdésére. Tényleg! Miért is vagyok kiakadva? Azt hiszem, hogy... Nem!
- Mert ehhez van kedvem! - vágtam rá nagyképűen, és kinyújtottam a nyelvem. - Viszlát Chanyeol! - tettem hozzá, majd kirongyoltam a teremből, hazafelé véve az irányt.
Út közben egy kicsit kitisztult az agyam, és rájöttem, hogy úgy viselkedtem, mint egy hisztis liba. Igen, ez vagyok én! Egy hisztis picsa! Hazaérve egyből bedőltem az ágyba, és szinte azonnal elnyomott az álom...
De hol volt ez idő alatt BaekBeom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése